A Duna-Tisza téli arca

2018.12.02

Ébresztőmet a napkeltéhez igazítottam. Gyors pakolás a kocsiba, még a kapuból vissza szaladok a görgőért. És már úton is voltam a Duna-Tisza csatornára. Horgásztam ott már tavasszal, nyáron és ősszel is, úgyhogy ideje volt a téli időszakban is vallatni kicsit! A partra érkezve az fogadott, hogy az alacsony dunai vízállás miatt szokott iránnyal ellentétesen folyik a víz (a nap folyamán többször váltott irányt). Az is tisztán látszott a nádas tövén, hogy kb 40 centiméter víz hiányzik belőle.

Kiszedtem minden eszközt az autóból és elkezdtem berendezni a helyet.

A szinte nullához közelítő folyás és a kevés víz miatt nem a megszokott lapos úszót vettem elő, hanem egy 1 grammos és egy 1.25 grammos gömbölyded formájút.
A kisebbik úszóval ellátott szereléket érintőre állítottam be úgy, hogy a 18-as méretű horog és a rajta lévő csali éppen csak súrolja a mederfeneket.
Az úszót klasszikus láncólmozással állítottam be, amelyet nagyjából 50 centiméteren osztottam el, így egy nagyon lassú, természetesnek ható csalimozgást értem el. A főzsinórom itt 0.14-es vastagságú, míg előkém 0.10-es átmérőjű és 25 centiméter hosszúságú.

A másik szerelékem zsinór méretekben megegyezett az előbb leírttal, azonban itt kb. 8-10 centit elfektettem az előkét, mivel élénk volt a csatorna hosszában átfújó szél és így stabilabban tudtam lent tartani a csalimat!

Etetőanyagnak egy zacskó Gros Gardons-t kevertem be, melyet feketére színeztem. Ehhez adtam hozzá kevés őrölt maglisztet, angol morzsát, főtt kendert, búzát és fagyasztott csontival dúsított agyagot (kb. 1,5 marékkal).
Az így elkészített anyagból 5 gombócot gyúrtam, melyeket etetőcsészével juttattam be. Gombócozás után toltam egy kupakot még, ami fele-fele arányban búzát és kendert tartalmazott és el is kezdtem a horgászatot.

 
A gyenge, néha meg-meg álló sodrásban nem kellett az úszót visszatartani, így a tartóba helyeztem a botot és úgy vártam a jelentkezőket.
Kezdésnek a csali 1-2 szem pinki volt, melyet nem hagytak szó nélkül a halak sokáig.
Első halnak most is kisebb keszegek érkeztek.
Amikor ők csendesednek, lehet tudni, hogy megjöttek a nagyobbak, így váltottam szereléket és csalit is!
Kézbe vettem a fektetett előkés cuccot és egy szál gilisztát tűztem.
Meg is jött az első szép bodorka!

Az erősödő szél miatt kitartottam ezen szerelék mellett, hiszen ha a bot végét lökdösi a, akkor az rángatja a szereléket és a csali természet ellenesen fog mozogni a víz alatt.
Ilyen hideg időben pedig ez az utolsó dolog, amit szeretnénk!

Mivel a halak ilyenkor már nem táplálkoznak olyan vehemenciával, mint nyáron, így kb. 45 percenként toltam egy etető gombócot és egy kevés magot a csészével.
Délután aztán szakadozott a felhőtakaró és pár perces időközökre kisütött a nap.
Ez meghozta a halak kapókedvét, ugyanis szebbnél-szebb halak jöttek! Szinte minden betolásra kapásom volt!
Hol csonti-pinki kombóval, hol gilisztával csaliztam. Próbálgattam minden csalit, hogy szelektáljam a nagyobb halakat.
Ez olyan jól sikerült, hogy még egy körülbelül 20 centis pontyot is sikerült fognom!

Persze a keszegnépségnek sem hagytam pihenő időt, ahogy a képek is mutatják!

Mivel a fagyos idő beálltával általában nekem véget ér a szezon, nagyon örülök, hogy mégis kimentem!
Remek tapasztalat gyűjtésre ez az időszak ugyanis. Lehelet finom szerelékeket és kisméretű csalikat kell alkalmazni, hogy az etetésünkre érkező néhány halat betudjuk csapni.

És ami a legfontosabb mind közül: Ki kell egészítenem a horgászruhatáramat egy rakós botozáshoz alkalmas, meleg kesztyűvel!

---