Őszi kalandozások a XXX. csatornán

2020.11.23

Kedvenc csatornáimon ha tehetem, mindig rakós bottal ülök le pecázni.
Egyszerűen verhetetlen fegyver a lassan vagy alig áramló vízben, tized grammos úszókkal a teljes vízoszlopban keresve a halakat! Horgászatom apropója ismét egy versenyre való felkészülés, amit 31-én tart itt az egyesület.

Reggel 5-en vágtunk neki a Szúnyogi zsilip alatti szakasznak, 4 rakós és 1 feederes horgász. Én 12.5 méterben készítettem ki a rakós botot, 3 különböző topszettel és egy etető kittel.
Mivel a dömsödi tavak lehalászása éppen a napokban tartott, ezért meglehetősen kis mélységet találtam a bot sugarában, nagyjából 110 centi víz volt előttem.
A mélységmérővel kitapogattam a legmélyebb pontot és attól magam felé kb. 30 - 40 centivel állítottam be az eresztéket.

A legkisebb 0.3 grammos úszóval a fenék felett 5-10 centivel horgásztam, apró n°24-es horoggal, 0.07mm vastag előkén.
Itt a csali kizárólag szúnyoglárva volt, és keszegfélékre számítottam első sorban.
A középső szerelékem egy fél grammos úszóból, n°20-as horogból és 0.09-es előkéből állt össze. Ezzel pontosan érintőn pecáztam és az enyhén áramló vízben meglibbentettem a csalit.
Ezzel a szerelékkel sikerült a legtöbb halat fognom a nap során.
Harmadik és egyben legdurvább cuccomon egy grammos úszó volt, n°12-es horoggal, 0.12mm vastag előkén. Itt 5-6 centi feküdt a fenéken és a nagy horogra giliszta és csonti is felfért.
Célom a törpeharcsák minél biztosabb megfogása volt ezzel a felszereléssel.

Etetőanyagom 1kg Bream és 1kg Gardon etető volt, feketére festve.
Ehhez került 2kg Terre de Fond, 2 marék főtt kender valamint egy kevés angol morzsa.
Az etetőn kívül készítettem földes szúnyogot, amit minden gombóchoz apránként tettem hozzá.


Alapozó gombócaimhoz került még ezen kívül kevés fagyasztott csonti-pinki keverék is. Horgászat előtt közvetlenül 7 narancs méretű gombócot toltam be síri csendben a kupakos topszettel, majd borítottam rá kevés bábot is.
Szerencsére a víz szinte állt, így nem vitte el a bábot az etetésemről.

Ebben a csatornában nagyon finoman táplálkozik a hal, főleg, ha a reggelek már hűvösebbek!
Így a legkisebb úszóval kezdtem a horgászatot fenék felett, azonban míg a többiek fogtak egy-egy keszeget, addig nekem egyetlen kapásom sem volt.
Gyorsan váltottam az érintőre állított szerelékre és az első úsztatásra ott is volt a kapás!
Egy kis keszeg tette tiszteletét a horgomon.

Innentől kezdve minden úsztatást kapás és hal követett. Legtöbbször az etetés alatt enyhén megtartott csalit ette meg a hal.
Azonban nagy meglepetésemre a szúnyogot nem csak keszegfélék díjazták. Pár óra horgászat után, az egyik kapást megakasztva a gumi kirohant a topszettből és nagyjából 6-7 perc fárasztást követően egy kiló körüli compót szákolhattam meg!
Őt nem sokkal később egy 70 deka körüli társa követte, majd még egy hasonló méretű.




A három compó után pedig még egy fél kiló körüli kárász is a horgomon végezte!

Amint megszákoltam a második compómat, azonnal toltam egy etetőanyag gombócot, némi kenderrel és bábbal, hogy fent tartsam a halak érdeklődését. Még hideg vízben is fontos, hogy pótoljuk a fenéken lévő csalit, ugyanis, ha egy nagyobb csapat odatalál etetésünkre, az addig bejuttatott kevés kaját elfogyasztják és nem időznek ott sokat, így pedig nincs lehetőségünk megfogni őket.




Nem kell nagy mennyiségekre gondolni ráetetés gyanánt télen, egy golflabda méretű gombóc, 20-30 szem bábbal és egy fél marék kenderrel elég ilyenkor.
Ezt a mennyiséget nagyobb testű halak megfogásakor vagy nagyjából 15 percenként tettem be csészével.

A finom horgászat kifizetődő volt, becslésünk alapján nekem volt a legtöbb halam a nap végén, nem is számolva a 4 bónusz halat! Törpeharcsából kifejezetten keveset lehetett fogni, így szinte egész nap megfelelő volt a fél grammos úszós cucc, csupán egy előkét kellett rajta cserélni.

---