Egy új név a piacon

2022.02.17

Amikor először találkoztam a CarpLight úszókkal egy kartondobozból pakoltuk ki a portékát a konyha asztalra és onnan válogattam ki néhány tetszetős darabot. Egy év alatt folyamatosan próbálgattam őket hétvégi horgászatokon és versenyeken is. Azt kell, hogy mondjam, hogy felveszi a kesztyűt az ismert márkákkal és nem hagytak cserben! Februártól már bárki számára elérhetők ezek az magas minőségű és meglepően pontos, precíz kivitelű három pontos, waggler, bolo és angol típusú úszók. Készülődve a közelgő szezon kezdetre egy finom, kárászos szerelék elkészítésén keresztül mutatnám be a sorozat talán legfinomabb rakós botos úszóját, a Bream 6 típust.

A 0.5 és 3 gramm közötti teherbírású, karbon szárú és hosszú karbon antennájú! úszó remek fegyver a finoman táplálkozó halak kapásainak észleléséhez. És bár a kárászt mohó halként ismerjük, versenyeken vagy nehezebb időjárási viszonyok között nagyon finom kapásokat produkál. Persze egy érzékeny, jól besúlyozható úszó nagy szolgálatot tehet például sekély csatornákon, keszegfélék horgászatakor is! Sokszor múlhat az eredményesség olyan apróságokon, mint az antenna anyaga! Én személy szerint a tömör üvegszál vagy a karbon antennát részesítem előnyben keszeg horgászatnál, hiszen ezeknek az anyagoknak nincs felhajtó ereje, mint mondjuk egy üreges műanyagnak, így a hal sokkal kisebb ellenállást érez a horgot elhúzva. Természetesen az üreges, levegővel töltött antennáknak is megvan a helye horgászatunkban.

Szerelékeimet én mindig annak tudatában készítem el, hogy milyen vízen, milyen körülmények között és milyen halfajra fogom azt használni. Megvannak a magam által jónak vélt alap beállítások, ólmozás kiosztások, jelzőólom méretek.

Első lépésként rögzítem a zsinórt egy, az asztalhoz erősített tartóba, ami segít feszesen tartani a damilt ólmozás és állítgatás közben. Ezt követően felfűzöm az úszót, majd a 3 darab rögzítő szilikon csövet. Jelen úszóhoz 0.7mm lyuk átmérőjű tökéletesen rögzít, de sérülés mentesen tudjuk még állítani az eresztéket is.

Nagyjából 30 centivel a zsinór vége előtt három helyen megnyomom a zsinórt a fogóval. A söréteket a zsinór vége és az így létrejött, jól látható jelölés közötti szakaszra csíptetem fel, szigorúan fogó segítségével, úgy, hogy az úszó felé haladva egyre nagyobb söréteket teszek fel. Miután minden ólmot felhelyeztem, vízben kipróbálom, hogy úgy áll -e az úszóm, ahogy én szeretném azt. Jelen esetben az antenna közepén található osztásig szeretném, hogy elmerüljön, ehhez az úszó teherbírását jelentő egy grammon felül egy darab 9-es méretű - 0,06 gramm súlyú - sörétet csíptetek még a legnagyobb méretű sörét fölé, hogy a már kialakított láncólmozásom ne tegyem ezzel tönkre.
A csőben ezt követően újra ellenőrzöm a szereléket.
Az ólmokat ezt követően felhúzom a fogóval megnyomott rész fölé, ezzel egyrészt könnyebben mozgathatóak lesznek a későbbiekben a zsinóron, másrészt azt a szakaszt, ahová eredetileg felcsíptettem őket és a zsinór esetleg megsérült emiatt, levághatom.

Innen már nincs más hátra, mint hogy megkössem a végfület, amibe az előkét fogom hurkolni, valamint az ólmokat szétosztani. A leggyakoribb alap ólmozásom talán a 15, 10, 5 centis kiosztás a jelzőólomtól kezdve, most is ezt alkalmaztam.
Ezután a létrára felírom a zsinór vastagságát, a jelzőólom méretét és azt, hogy hány tagos topszettre készítettem azt. A szerelék úszó feletti végén egy dupla hurkot kötök, amelynek segítségével egyszerűen tudom a topszett végén lévő dacronhoz rögzíteni.