Spiccbottal a XXX. csatornán

2020.04.24

A spiccbotot a kezdők módszerének tartják. Legtöbbünk egy ilyen, gyűrű nélküli botokkal tanulta meg az alapokat.
Szerintem azonban nem szabad leírni egy módszert és igenis elő kell venni, mert olykor nagy meglepetésekben lehet részünk! Mivel a rakósbot sok felszerelést igényel és az ígért szélben nem is túl kényelmes tartani, így elővettem egy 6 méteres botot és azzal vettem üldözőbe a halakat.

A tavasz beköszöntével mi más is lehetne szórakoztatóbb és kikapcsolóbb, mint könnyű felszereléssel keszegekre horgászni?

Etetőanyagom 2 kilogramm, barna színű, gyümölcsös - dévéres kaja volt, amit egy Canal és egy Bréme keveréke adott. Ezt angol morzsával kevés bábbal és kender maggal dúsítottam, valamint bekeverésnél kevés Brasem aromát is tettem a vízbe.
Alapnak 6 gombóccal indítottam, mivel tapasztalatom szerint ezeken a vizeken jobb megoldás kicsit nagyobb alapot bedobni és utána addig békén hagyni a halakat a ráetetéssel, amíg nem jelenik nagyobb mennyiségű keszeg.
Csalinak a megszokott csonti, pinki illetve giliszta volt nálam.

Egyetlen szereléket készítettem ki, hogy feltegyem a botra.
Ez egy 1.25 grammos úszóból állt, no°8-as jelző ólommal és nagyjából 30 centin elosztott láncólmozással.

Az előkém 30 centi hosszú volt, no°16-os horog 0.10mm átmérőjű zsinórra kötve.

Az alapozó etető gombócok bedobása után nagyjából 30 perccel érkezett az első hal egy kis karikakeszeg személyében. Ettől kezdve szinte folyamatosak voltak a kapások, de délután volt egy 40 perces üresjárat, amikor csupán egyetlen törpeharcsát sikerült csak fogni.
A jellemző halak ezen a napon a dévér és karika keszeg, valamint a bodorka és törpeharcsa volt.

Amikor etetésemen megjelentek a keszegfélék nagyon halkan dobtam 2 golflabdánál is kisebb gombócot, hogy ott tartsam őket. Ha ez kimarad, akkor először apróbb keszegek jelennek meg a termetesek helyett, majd átveszi helyüket a törpeharcsa.

Spiccbottal kifejezetten élvezetes egy-egy beeső nagyobb méretű hal fárasztása!
Az érzékeny és hajlékony bot a horgon lévő hal minden rezdülését közvetíti az ember felé, hihetetlen élmény nyújtva egy kárász, kis ponty vagy nagyobb bodorka fárasztásánál.
Kis odafigyeléssel és rutinnal a bot szépen felőrli a megakasztott hal erejét, hogy aztán merítőnkbe tudjuk terelni. Fontos, hogy a botra bízzuk a fárasztást és mindig hajoljon, ne tartsuk egyenesen, hogy majd a zsinór nyúljon, mert akkor biztos a szakítás.