Etetőanyagom nem a megszokott volt, egy erősen kurkuma illatú, keszeges kaját kevertem, nagyjából 1.5 kilót.
A 6 alapozó gombóc után első dobásra megakasztottam egy 80 deka körüli pontyot.
Teljesen más fárasztási módot igényel egy ilyen méretű hal, mint egy dévér.
Folyamatosan figyelni kell, hogy görbüljön a bot és így felőrölje a hal erejét, különben azonnal szakad az előkénk.
Rövid szünet és 2 golflabda méretű etetőanyag gombóc után újabb halat akasztottam, azonban ez olyan gyorsan kilőtt az előkémmel együtt, hogy
esélyem sem volt megfordítani, így feltettem egy 0.12mm vastag előkét, erős, 16-os horoggal kötve.
Amíg a szerelék a következő halat várta, összeraktam egy match botot, hogy nagyobb esélyem legyen a halakkal szemben.
Kapás híján félretettem a spiccbotot és bedobtam a match-et.
Nagyjából egy órát dobáltam teljesen eredménytelenül.
Próbáltam a túloldalt, valamint az etetés környékét is, de se mozgatva se nyugvó csalival nem tudtam kapást kicsikarni.
Így visszamentem a spiccre és rögtön a második úsztatásra ott volt az újabb ponty a horgon!
4-5 perc fárasztást követően ott pihegett a merítőmben.
A folyamatos és immáron kukoricával dúsított ráetetés hatására pedig beindult a halfogás, ugyanis rövid időn belül sikerült egy fél kiló és egy kiló körüli
pontyot fognom.
Valamint ez a közel másfél kilós kárász is elcsábult a pinki csalira, ami szeirintem egyéni rekordom kárászból jelenleg!
Miután elfogyott az etetőanyagom és a kukoricám is, amit Folyamatosan dobtam az úszó köré, a halak is odébb álltak. Egy dévér tette tiszteletét még, vele zártam a horgászatot.