A sorsoláson a 7-es helyre húztam, ami a zsiliphez közeli, keskenyebb szakaszon helyezkedett el.
Mivel az időjárás szöges ellentéte volt a hétfőn ott tapasztaltnak, minden eshetőségre felkészültem topszetekkel, spiccbottal és federrel.
Erős hátszél, kellemes lökésekkel, borús ég és 10 fok fogadott minket a parton.
Ezeket figyelembe véve 10.5 méterben használtam csak a rakót.
3 úsztatós és egy megállított szerelékes topkitet tettem össze:
Etetésre a hétfőn jól vizsgázott vaníliás kaját kevertem, kenderrel, búzával, fagyasztott csontival dúsítva.
E mellett földes szúnyogot is készítettem elő, a keszegekre készülve.
Nem jöttek. Minden egyes kapásért küzdeni kellett, váltogatni a csalit, szereléket, eresztéket...
Az 5 óra horgász idő alatt sikerült egy fél kiló körüli kárászt fogni a 2 grammos úszós felszereléssel, 2 szem csontival csalizva.
Rajta kívül két karika és egy törpeharcsa jött még.
Hiába etettem meg a túlpartot is, hogy federrel oda horgászva pár halat tudjak zsákmányolni.
Többszöri próbálkozás után sem volt egyetlen mozdításom se, így mindig visszatértem a rakósra kb. 20 perc után.
A verseny végét jelző duda 14 órakor szólalt meg.
Érkezett a mérlegelő, gyors tárázás után 795 grammot mutatott a kijelző.
Sokan már az utolsó órában kitették száradni a szákjukat.
Nem ezt az arcát mutatta hét elején a víz, sokkal több itt a hal!
Vagy a hirtelen nagy etetés vagy az este betörő hidegfront tett keresztbe a halak kapókedvének.
Az első helyezett 3470 grammot fogott, amihez gratulálok, mint ahogy a többi helyezettnek is!
Sajnos ebben most ennyi volt, egyszerűen nem volt előttem hal. Van ez így!
Hiába a lehelet finom felszerelés, a szúnyog és a minőségi etető / felszerelés, nem csak ezeken múlik!
Kell a rutin és a jó sorsolás is!
Idénre már kijárna egy olyan verseny azért, ahol nem az elemekkel kell megküzdeni!