Átol Dávid horgász blogja
Egy régi ismerős
2018.01.22
Hosszú idő után visszatérni arra a vízre, ahol jó pár évvel ezelőtt sikerült megfogni egyéni finomszerelékes rekordomat, nem kis izgalommal töltött el. Az elmúlt évek során mindig újabb és újabb helyek tesztelgetése során valahogy elkallódott, e számomra sok szép emléket felidéző tórendszer. Ha az ember gyakran látogat el egy vízre, idővel kiismeri valamelyest (teljesen lehetetlen), rájön, hogy melyik napszakban milyen távolságon és milyen etetési ritmus kecsegtet a legjobb eséllyel. Én ezen ismereteimmel és match-botommal felszerelkezve indultam neki az Ordas tó „Öreg tavának”.
Reggel, a partra lépve egyből a bevált helyeket szemlélgettem, halak nyomait figyelve. A borongós, szeles idő ellenére szép fordulások, túrások mutatták, hogy a víz ma sem üres. Rövid tanakodást követően a halőrház alatti partszakaszra esett választásom. A felszerelések kipakolása és a hely elrendezése után 2 pontot terveztem meghorgászni. A szemközti félsziget jobb oldalától 7-8 méterre található medertörést és a magam előtti kb. 15 méteres távot.
Az etetésre kizárólag helyben vásárolt, előre kimért pelletek használhatóak, melyek 6 különböző méretben kaphatóak a halőrnél! A mai napra összesen 1 kilogramm 6mm-es, halas jellegű granulátumot vettem és 3 féle csalit vittem csak magammal. A szereléket nem bonyolítottam túl. Nagyon finom, már-már angolos peca. 0.20-as zsinóron fixre szerelt, test nélküli önsúlyos kristály waggler úszó, alig 1gramm teherbírással. Az ólmozást egyetlen fél grammos központozott söréttel oldottam meg, csúszóra szerelve. Az előkét 10-es méretű, vastaghúsú horogból, 0.17-es zsinórra kötöttem, 40cm hosszúságúra és egy dupla forgón keresztül kapcsoltam a főzsinórhoz. Mindösszesen ennyi. A horgászatot a távolabbi helyen kezdtem egy szem fluoro pop-up soft pellettel csalizva. A bedobást követően még a motyót rendezgettem, amikor pár percen belül a kilazított fék megszólalt orsómon, jelezve az első kapást.
Az első, heves kirohanásával jó pár méter zsinórt húzott le, ám pár perces fárasztást követően már a sebtében összerakott merítőben pihegett a bő négyes ponty. Mivel a hal visszaengedése után az úszó hosszú percekig nem mozdult az előbbi helyen, elkezdtem az előttem elterülő meder feltérképezését és az ereszték beállítását. A nap hátralevő részében döntő részt csak ezt a helyet horgásztam meg, egyszer-egyszer kitekintve csak a félsziget csücskéhez, rövid időre. Bevett szokásomtól eltérően nem végeztem alapozást, a horgásztársak nagy része ugyanis nagyobb mennyiségű csalogatóanyag bejuttatásával kezdte a napot és ez láthatóan nem hozta meg a várt eredményt számukra a délelőtti órákra. Etetésem fokozatosan építettem fel, minden öt percben 10 szem pelletet lőve az úszó elé nagyjából fél méterrel, minden rontott kapást vagy halfogást követően pedig ezt a mennyiséget egyetlen alkalommal megdupláztam, a halak helyben tartását elősegítendő. A fentieket következetesen betartva zárás előtt, alig fél órával fogyott el az 1kiló granulált csalogatóanyag.
A kapások a 12 óra magasságában jött záport követően indultak csak meg. Ám kisebb mozdítások délelőtt is tapasztalhatóak voltak az etetésen és annak pár méteres körzetében, bevágásra azonban nem kínálkozott alkalmam. Pár perc esőzést követően szinte varázsütés szerűen jött meg a halak étvágya az egész tavon. Az addig erőltetett puha csalit, ami egyetlen halat adott csak a reggeli órákban, valamiért nem vették fel, a szemmel láthatóan akkor már nagy számban az etetésen tartózkodó halak. Így egy szem kukorica-csíra /baby corn/ pelletre váltottam, ami jó döntésnek bizonyult.
Mivel rendkívül gyorsan oldódik, nagyjából 10 percenként csaliztam újra. Kitartó munkámat és horgon felkínált finom falatot nagyon szép elhúzós kapásokkal díjazták a tó lakói. A nap folyamán matracra segített halak igencsak változatos méretűek voltak és két olajzöld meglepetés is volt köztük. A pontyokra jellemző volt, hogy hosszú percekig megállíthatatlanul törtek a nyílt víz felé, nem kis fékkattogást okozva az orsómon. Nem egyszer kellet komoly ellentartást kifejtenem, hogy ne gyűjtsék össze a tőlem 20-25 méterre horgászók szerelékeit a vízben. Itt hálálta meg magát a 0.20-as főzsinór, melynek elegendő ereje volt, hogy a halakat vissza lehessen fordítani, és hogy a sokadik kifogott hal után se kelljen félnem egy esetleges szakadástól.
Habár már számtalanszor jártam ezen a vízen, pár év „hűtlenség” után is tartogatott meglepetést! Maszatolós, kiemelős kapással jelezte úszóm az újabb halat, azonban az akasztás pillanatában érezhető volt, hogy nem túl heves a védekezés a horog végén. Kárászra tippeltem. Amikor a víz tetején bukdácsolva azonban egy hosszúkás, olajzöld hal jelent meg, rögtön mosoly került arcomra. Compó! A pellet csalit egy fél kiló körüli, gyönyörű hal vette fel. Szája sarkában az apró 10-es méretű horoggal, pillanatokon belül matracra került fertőtlenítés és fényképezés céljából, hogy aztán gyorsan visszanyerhesse szabadságát.
Azt, hogy nem csak egyedül tévedt az etetésre, sok felszálló apró pörsenés és buborék jelezte. Egy ideig próbáltam célzottan megfogni belőlük párat, melynek eredménye egy némiképpen kisebb, de ugyan olyan szép és egészséges compó lett. Majd ahogy jöttek, úgy el is tűntek a rájuk utaló jelekkel együtt. Záróra előtt nem sokkal fogyott el az etetésként lőtt csalogató anyag. Szinte perceken belül tovább is álltak a tó lakói, mintha ott sem lettek volna. Ekkor rá próbáltam az etetés mögötti 1-2 méterre, illetve a távoli törésre is. Mind hiába, nem sikerült újabb kapást kicsikarnom. Így a horgászatot befejezve aznapra, elkezdtem az összecsomagolást és pakolást. Mindent összevetve egy rendkívül élmény dús napot töltöttem itt el. Minimális csali felhasználásával, 5 ponttyal és 2 darab compóval ajándékozott meg a víz, ami ilyen szeszélyes napon szerintem nagyon szép eredmények mondható, hiszen volt eső, erős szél, kánikulai hőség is pár órán belül váltva egymást. Egy biztos azonban, nem fogok újabb négy évet várni, hogy visszatérjek ide, hamarosan találkozunk újra, kedves ’Öreg tó’!
