Kora tavaszi nyitány

2020.03.24

Március első, melegebb hétvégéjén mi mást lehetne csinálni, mint horgászni menni?
Mivel csak enyhe szelet ígért az előrejelzés, szeretett rakós botomat készítettem elő egy jó kis Csőhídi peca reményében.

3 topszettet raktam ki magam mellé a csészésen kívül.

1.5 grammos duci úszós szerelék, n°18-as horoggal, 0.08mm-es előkén és 13-as főzsinórral.

2 grammos szintén duci úszó, enyhén fenékre fektetett előkével

2.5 grammos úszó, n°16-os horoggal 0.10-es előkén

Etetőanyagnak az itt már jól vizsgázott bréme és etang keverékét vittem magammal, némi aromával tuningolva. Hogy még vonzóbb legyen kender, fagyasztott csonti-pinki, valamint színes morzsa került bele. Hogy némileg felhősítsen a víz alatt egy fél zacskó löszt is kevertem a sötétbarna kajához.

Az alapozó gombócok bepoharazása után nagyjából 5 perccel megjelentek az első snecik a szabadon úsztatott, legfinomabb cuccra. Jelenlétük miatt kicsit összébb húzott ólmozással toltam vissza a szerelékemet. Pár úsztatás után pedig már ott is volt az első szebb bodorka a horgon!

A napsütés intenzitásának és a szél irányának változásával hol eltűntek, hol nagy rajban tartózkodtak halak az etetésemen. Főként a gombócok alatti, 1.5 - 2 méteres sávban lehetett őket kapásra bírni.
Sokat kellett játszani a csalivezetés sebességével!
Voltak időszakok, amikor az éppen csak meglibbentett finom cuccra voltak kapások és voltak amikor a fenéken 'vonszolt' csali volt a nyerő. Ezt ott kellett mindig megtalálni, az adott helyzetben.
De a változtatást mindig meghálálták a halak pár szép kapással!

A ráetetést általában 2 egykezes - nagyjából golflabda méretű - gombóccal végeztem, olyan ütemben, ahogy a halak megkívánták. Ez nagyjából 10-15 percenkénti etetőcsészézést jelentett.
Csalinak nem tudtam szúnyoglárvát szerezni, de a pinkit is nagy örömmel fogadták az ott tartózkodó halak.