Matchbottal a Carplove Park pontyaira

2018.01.22

Ha az ember csak hétvégén tud eljutni a vízpartra, főleg, ha egy távolabbi tó a kiszemelt, könnyen szembesülhet vele, hogy reggel a legjobbnak tartott helyek már mind foglaltak. Ilyenkor kezdődik a keresés! Jó szolgálatot tehet ilyen esetekben egy távcső, amivel az egész tavat körbe lehet kémlelni és halak nyomait kutatni, a még szabad állások előtt.

Az én választásom a Bumeráng-tó végénél található nádashoz esett, itt egy keskeny, nyíláshoz állítottam fel az az napi „tábort”.

A kiválasztott hely előtt nagy, nyílt vízterület, míg 10 méterre balra, a gáti partszakasz nádfala terült el. Mindkettő rendkívül ígéretesnek tűnt.

Már a pakolás közben szép ugrások és fordulások jelezték a halak jelenlétét, így a lehető leghalkabban próbáltam mozogni a parton.
A szék és a bottartó beállítása után következhetett a szerelék összeállítása. A felszerelést igyekeztem egyszerűnek és a körülményekhez képest finomnak meghagyni. Úszónak egy 4 grammos wagglert választottam, amit fix rögzítővel helyeztem a 0,20-as főzsinórra. Az ólmozás egy szem, csúszóra szerelt 3grammos gömbólomból állt, amit alulról két darab 0,2grammos söréttel ütköztettem meg, nagyjából 4 centire az előkét rögzítő fül felett. Az említett fülbe kötöttem a dupla forgót és ebbe hurkolva rögzítettem az előkét, amely 0,17-es vastagságú zsinórra kötött, 12-es méretű, vastaghúsú, szakáll nélküli horogból állt össze.

Amint készen állt a szerelék a bevetésre, következhetett a mélységmérés! Ez egy nagyon egyszerűen és gyorsan elvégezhető művelet, azonban olyan információkhoz juttatja a horgászt, amelyek az aznapi horgászat sikerességét döntően befolyásolják!
Én erre a célra, matchbot esetében egy 6 grammos mérő-békát szoktam használni, melyet jelen esetben a horogra csíptettem fel. Így centiméteres pontossággal be tudjuk állítani az eresztékünket.
A víz nagyjából 1,6m mélységűnek bizonyult, azonban én kb. 15-20 centiméter plusz eresztéket állítottam, így a 30 centis előke nagyobb része a fenéken feküdt, amely tapasztalataim szerint pontyhorgászatnál a lehető legjobb technika. Az etetéshez pelleteket használtam. 2-szer 500grammot kevertem össze, egy citromos és egy tutti-frutti ízesítésűt, majd 10 lövésnyit juttattam az úszóm köré alapozás gyanánt, és megjelöltem a távot zsinóromon. A nap folyamán nagyjából 10 percenként lőttem 2-3 csúzlikosárnyit utánpótlásként.

A már sokszor bizonyított taktika most sem vallott kudarcot, félóra horgászat után megérkezett az első ponty! Klasszikus, elhúzós kapást követett a bevágás. És bár a hal mérete messze nem volt rekordlistás, mégis szépen dolgoztatta a 3,95méteres match-botot.

Az első jelentkező megfogása és visszaengedése után azonnal az etetés pótlása következett, hiszen vélhetőleg nem csak egy hal tartózkodott már ott.

Az aznapi időjárásra a fülledt, nyári kánikula jelző illik a legjobban. Tipikusan az az idő, amikor csak a kora reggeli és az esti időpontokban lehet kapást kicsikarni. Mégis, köszönhetően a szerencsének és talán a jó stratégiának is, a többi horgásszal ellentétben egész nap sikerült fent tartanom a halak érdeklődését és néhányat partra is segíteni közülük.

A nap folyamán több csalit is váltogattam, hogy leszűkítsem a kört arra néhányra, ami a legkívánatosabb a halak számára. Gyorsan kiderült, hogy a csonti-kukorica kombináció ez alkalommal is nyerő és mint oly sokszor máskor, most is szép kapásokat és halakat adott. A másik jól működő horogcsali a kukorica-csíra pellet volt, melyet szilikon karikába fűzve kínáltam fel a horgon.

Sajnos mivel másnap hétfő volt és dolgoznom kellett menni, így nem tudtam megvárni a sötétedést, ami talán még adhatott volna néhány szép halat. Így is elégedetten kezdtem összepakolni a sok motyót, hiszen pár óra hossza alatt sikerült 5 pontyot és még két ezüstkárászt is fognom!