Spiccbotos keszegezés Soroksáron

2019.08.22

Ha van egy-két szabadnapom, mindig elmegyek a vízpartra. Hogy milyen technikát veszek kézbe azt jobbára előző este találom ki. Most a spiccbotra esett a választásom, régen pecáztam már így és sokkal kevesebb a motyó, ami szükséges hozzá, mint egy rakósbothoz.

Csütörtök reggel első utam a Molnár szigetre vezetett, de itt 20 perc bolyongás után sem találtam szabad helyet. Irány a Soroksár és Dunaharaszti közötti szakasz! Itt is pár 1000 méter autózás után sikerült csak egy szabad nádnyílást találni, ahol egyből meg is álltam.

A nádnyílás pont elég széles volt, hogy a láda elférjen. Felettem és mellettem is fák magasodtak, amik ugyan egész nap kellemes árnyékot adtak, de a dobást nagyban nehezítették.

A szerelésem egy 3 grammos úszóból állt, 0.15mm-es zsinóron, 30 centi hosszú, 0.12-es előkével n°14 méretű horoggal. Mélységmérésnél ért egy kis meglepetés, ugyanis 2.5 méter körüli víz volt előttem a 6 méteres spiccbot hatótávjában.
Csalinak csontit és pinkit készítettem ki.

Etetőanyagnak 2 kiló dévéres kaját kevertem be, folyékony és por aromával fokozva az ízét. Tettem még hozzá süllyedő morzsát és fagyasztott csontit-pinkit is.
Alapként 8 kétkezes gombócot dobtam be.

Pár perc alatt megérkeztek az első babérlevél méretű keszegek, majd a nagyobb rokonaik is, akik olyan 15-20 dekásak lehettek.

A csali szinte végig 2-3 szem pinki volt. Tapasztalatom szerint, ha nincs nálunk szúnyoglárva ezzel lehet a legjobb ütemben fogni a keszegeket és talán kicsit nagyobbak is jönnek rá.

Természetesen rápróbáltam a csontira is. Erre szinte azonnal egy szebb bodorka jelentkezett.

Tovább próbálkoztam vele, bár a kapások jóval ritkábban érkeztek rá, de végül ez a kárász is elcsábult.

A ráetetés ütemével mindig követtem a halak kapókedvét, amint megritkultak a kapások és volt pár üres úsztatásom, azonnal dobtam 2 darab egykezes gombócot. Délután 13-ra nagyjából elfogyott az etetőanyagom és pár perccel később a halak is eltűntek, így pakolni kezdtem.