Téli keszeges horgászat rakósbottal a Ráckevei Duna-ágon

2019.02.15

A csepeli pálya közel áll a szívemhez, hiszen nyár elején itt sikerült a szövetségi versenyen korosztályos második helyet elérnem! Sajnos a hosszú partszakaszra nem lehet beállni autóval, így egészen mostanáig nem tudtam a sok cuccot bevinni, csak több fordulóval. Azonban egy kiskocsi beszerzése ezen is segített!

A napkeltét 7:30-ra ígérték és én ehhez igazítottam az érkezésem. Felpakoltam a sok cuccot és mivel a csípős idő miatt senki sem próbálkozott, szabadon választhattam a helyek között.

A versenyen a 14-es helyen ültem, így itt álltam meg először és egyből bugyborékolásra és hal ugrálásokra lettem figyelmes. Több sem kellett, lepakoltam a sok motyót és a lehető legnagyobb csendben berendeztem a placcot.

A hely sajátossága, hogy a 13 méteres rakósbot sorompóként üzemel hátratolásnál, így az osztott görgő szinte kötelező felszerelés segítve a 2 részben bontást, hiszen a horgászokon kívül futók, bicajosok és kutyasétáltatók kedvelt része ez. Érdemes a görgőn túlnyúló botot mindkét irányból "fedezni" valami könnyen észrevehető tárggyal pl. egy-egy vödör, hogy véletlenül se lökje fel valaki.

A hideg víz (3 - 4 °C) miatt egy kilogramm fekete bodorkás - dévéres kaját kevertem. Ebből alapozáshoz különvettem 5 maréknyit, amit bábbal, pinkivel, főtt kenderrel és búzával dúsítottam. Ezen kívül kevés aromaport is szórtam hozzá fokozva az intenzitását. A kétkezes alapozó gombócokat csészével tettem be a meder feltérképezése során talált kis mélyedésbe. Csalinak gilisztát, pinkit, csontit és bábot vittem magammal.

Mivel a víz téli arcát nem ismerem 3 topszetet szereltem fel, amelyekkel szinte bármilyen szituációt megtudok itt oldani. 2 úsztatósat, ahol egy érintőre lett állítva, míg a másik 5 centit letett előkével sodródott át az etetésen. A harmadik egy gramm teherbírású lapos úszó volt, ahol a 25 centis előke és a jelző is lent volt a fenéken.

Etetést követően 5 percen belül jelentkezett az első hal, majd beborult az ég és háromnegyed órán át sehol egy mozdítás! Próbáltam a csalikat és a szereléseket is váltogatni, de semmi eredmény. Majd dobtam egy ráetető gombócot a csészézés helyett és egyszer csak megjelentek a halak.

Előbb egy kis karika jött, majd egy méretes bodorka, ami szépen kinyújtotta a gumit is! 15 perc elteltével újra dobtam egy teniszlabda méretű gombócot és betettem a lapos úszót egy szál gilisztával. Rövidesen alámerült és egy szép dévér pacskolt a víz tetején! Persze a nagyobbakon kívül kis karikákat is sikerült fogni pinkivel és bábbal is, de én igyekeztem nem rájuk koncentrálni és a méretesebbeket megfogni.