Vissza a Duna-Tiszára

2019.06.17

A szép idővel megfogyatkoztak kedvenc szakaszomon a szabad állások. Így kicsit lejjebb eső részen ültem le az elmúlt hétvégén. A víz fölé nyúló fa árnyéka ígéretes horgászhelynek tűnt, mint kiderült, valóban az is!

A kánikulára tekintettel csupán egy topszettet szereltem fel a parton 3 grammos úszóval.
Az ólmozás 10 centi hosszban volt összehúzva, hogy sneci még véletlenül se kaphassa el a 2 méteres vízoszlopban.
Horognak n°12-est tettem fel 0.12mm vastag előkére. A főzsinórom 0.14mm-es volt.
Etetést kupakkal végeztem, a szokásos vaníliás, világos színű etetőanyagommal.



6 alapozó gombócot tettem be, amelyeket kukoricával dúsítottam.

Az első halak a kisebb keszeg közül érkeztek, karikák, dévérek voltak. 10-15 perc elteltével ők háttérbe szorulnak és általában megérkeznek a nagyok!
Így történt most is.



Előbb egy szép 30 deka körüli dévér, majd 20 perccel és egy ráetető gombóccal később további egy társa és egy nagyjából 40 dekás karika jött!



Ekkor letettem a botot a tartóba, hogy nyugvó csalival is rápróbáljak.
Úszóm egyszer csak eltűnt, befeszült a zsinór és már fárasztottam is az első pontyot!





Nagyon örültem, hiszen idén csatornákon pecázva még nem sikerült pontyot fognom. De itt nem állt ám meg a horgászat!
További 3-at sikerült partra terelnem társai közül, majd, ahogy jöttek, eltűntek.
Innentől kezdve néhány szép bodorkát tudtam még fogni.

Amikor elkezdtem pakolni 5-6 szem pinkivel betettem a szerelést. Egyszer csak megint eltűnt az úszó és heves kirohanással megindult a szemben lévő nádassal benőtt part felé. Erősen kellett húzni és irányítani a halat, hogy megtudjam majd szákolni, hiszen nagyon jó erőben vannak az itteni lakók!



Minden egyes horgászat alkalmával rádöbbenek, hogy ennek a víznek sok arca van és szinte sosem mutatja ugyan azt. Ebben rejlik a kihívás, ami miatt hétvégéről-hétvégére visszajárok ide!

---